2016. június 28., kedd

Arról, hogy mennyibe kerül a bicikli

Tegnap a vonaton hazafelé menet a kalauz látta az összecsukható biciklimet és megkérdezte, hogy ez mi és hogy mennyibe kerül egy ilyen. Én persze nagy önbizalommal rávágtam, hogy bőven mínuszban vagyok az árával, de régóta érdekel engem is, hogy mi a konkrét összeg? Mi a szigorú valóság? És mivel éppen 3 éve használom az összecsukható biciklimet, itt az ideje kicsit számolgatni.
Kis megjegyzés ide az elejére: sokszor mondják nekem a családtagjaim, hogy interneten ne írjak pénzről. Részben igazuk is van, mert a pénz valahogy Magyarországon tabu téma. Ha van az embernek, akkor sokan dicsekvésnek veszik ha erről írsz, ha nincs az embernek, akkor meg sokan lenéznek miatta. Én azt gondolom, hogy teljesen hibás hozzáállás ez. Nem az mutatja meg mennyit érsz, hogy mennyi pénzed van, így számomra a primitívség egyik jele, ha valaki így gondolkodik. Mindenkinek a saját nyomora az is, ha irigykedik a másikra. Soha nem azt minősíti, akire irigykednek, hanem azt, aki irigy. Tőlem távol áll ez a fajta érzés, így szerencsére nem is értem az irigyeket. Ennyire szerencsés vagyok. Persze nem vagyok szent, így hazudnék, ha azt írnám, hogy nem hat rám mások sikere. Csak annyi a különbség esetemben, hogy a másik ember sikere engem inspirál és ha sikeres embert látok, akkor csak az érdekel, miért lett sikeres. Hátha én is tudok az lenni, főleg akkor ha bennem is megvan az a képesség, amivel ő sikeres lett. Persze nem arra gondolok, hogy le kell másolni mindent és így például a deviáns magatartást csak azért, mert anyagilag például sikeres. Ezért nem lettem például tolvaj, vagy politikus. A mások kárán, másokat becsapva elért siker nekem ugyanis nem kell. Azt viszont nagyra értékelem, ha valaki magából vagy egy szituációból (élethelyzetből) kihozza a maximumot és külön tetszik, ha olyasmit talál ki, ami mások számára is követhető példa. Szóval a jó értelemben vett irigységet én egy pozitív érzelemnek gondolom és meg vagyok róla győződve, hogy máshol tartana az ország, ha mindenki így állna hozzá a másik sikeréhez. Éppen ezért nem szoktam titkolni és egyszerűen nem vagyok hajlandó szégyellni, ha valami jól sikerült. Inkább elmondom, hogyan csináltam, ha érdekel.
És meg is érkeztünk, mert a biciklizés ilyen követendő és követhető példa. Fillérekbe kerül és az írás végére meg fogtok döbbenni, hogy mennyi pénzt és időt lehet vele spórolni.
Szóval következzen most egy szigorú számvetés arról, hogy az elmúlt három évben mennyibe is került nekem az, hogy biciklivel járok. Őszinte leszek és megpróbálok nem kihagyni semmit.
Az elején jöjjenek a költségek, ez szokott fájni az embernek a legjobban.
Az alaphelyzet az volt, hogy volt nekem egy normál (nagy kerekű és nem összecsukható) biciklim. Imádtam és a szívem szakadt meg, de tény, hogy a vasúton szállítani lehetetlen volt. Egyrészt a MÁV csak a kommunikációban fordít figyelmet a biciklisekre, a valóságban meg többnyire tojnak ránk. Vannak változások szép számban és ezek között vannak pozitívak is, de ma az a helyzet, hogy ha vonat-bicikli párosításban gondolod megoldani az életedet, akkor szívni fogsz. Húgyszagú biciklikocsikban utazhatsz (ugyanis a wc mellett vannak a bringaakasztók), vagy jobb esetben többcélú terekben, ahol eltörik a derekad a falra csavarozott, lehajtható ülőkéken. Ha szerencsés vagy és az új típusú FLIRT vonatot fogod ki, akkor meg (nekem legalábbis) az egész úton lekiismeretfurdalásod van amiatt, hogy a bicikli 4-5 lehajtható ülést foglal el és miattad áll 4-5 ember.
A nagykerekű (20 colnál nagyobb) biciklire ráadásul kerékpárjegyet vagy bérletet kell váltani, ha napi szinten jársz vele, akkor a bérlet egy jelentős összeg havonta. Az én esetemben 11200 forint volt (a 61 kilométer miatt 70 kilométereset kellett venni) és ezt az amúgy méregdrága (havi 49000 forintos) vonatbérleten felül.
Ezzel együtt mint írtam, a MÁV tojik a bringásokra és számos esetben előfordult, hogy egyszerűen nem volt kerékpárkocsi (a menetrendben volt, valójában meg nem volt) a vonaton. Ezekben az esetekben az első és az utolsó peronon szállítható 2-2 kerékpár és ha én vagyok a harmadik, már (jogszerűen) fel sem szállhatnék. És végül ha bármilyen okból vonatpótló busz volt valahol, arra normál kerékpárral fel sem szállhattam.
Összegezve tehát ha az ember vonatozni és kerékpározni akar, akkor vagy otthagyja az állomáson a biciklit (sok szerencsét hozzá!!!), vagy 20 col alatti bringát vesz. Az utóbbinál javasolt az összecsukható kivitel, mert azt csomagként fel lehet vinni a vonatpótló buszra is (de én még metróztam is vele, nem is egyszer).
És itt jutottunk el oda, hogy miért vásároltam én magamnak 3 éve egy összecsukható bringát.
Mibe került tehát?
Erősen nézegettem a bringákat amikor az elhatározás megszületett és a versenyben a Decathlon nyert. Mégpedig azért, mert 10 havi kamatmentes részletre lehetett náluk kapni összecsukható bringát. Rövid ügyintézés után vettem egy BFOLD 7 típusú bringát, 93.000,- forintért, ami havi részletben a vételkor 9.300,- majd további 9 hónap alatt további 9.300,- forint megterhelést jelentett az első tíz hónapban. Sajnos ez a típusú bringa már nincs náluk, de van ezzel azonos, szintén 7 sebességes BFOLD 500, amit a mai napon 89.900,- forintért kaphatsz meg és csak annyival kevesebb az enyémnél, hogy nem jár hozzá a szállítótáska, amit én egyébként egyszer sem használtam a 3 év alatt, azaz felesleges.
Ha tehát a bekerülési árat nézzük, akkor az én esetemben már az első 10 hónapban a bringabérlet 11.200,- forintja helyett ennek a részletébe fizettem bele inkább 9.300,- forintot, azaz a bringa nemhogy ingyen volt, de havonta már akkor is spórolt nekem 1.900,- forintot. Az elmúlt 3 évben a bringabérleten megspóroltam 10x1900 azaz 19.000,- forintot az első tíz hónapban, majd a maradék 26 hónapban 26x11.200,- frontot, ami 291.200,- HUf, összesen a három év alatt tehát 310.200,- forintot spóroltam a bérleten.
Döbbenet? Az hát.
Kicsit előre szaladtam, mert jelenleg még a költségekről beszélünk, csak nem bírok magammal. Önuralom... tehát a költségek:
A vásárláskor kiadott 93.000,- forint egy dolog, mert a bicikli használódik és óhatatlanul kell rá költeni.
Én egész évben járok vele, télen kapja a hólét (mondjuk az igaz, hogy az elmúlt három évben összesen két nap volt, amikor havas úton kellett bringázzak, mert a havat reggelre Budapesten letakarítják). A tél nem tesz jót a bringa egyik részének sem, így annál nagyobb tisztelet a kínai mérnököknek, akik összerakták a bringát, mert némi elegáns rozsdán kívül (amitől legalább látszik, hogy a bringa mindennapi használatban van) semmi baja nincs a váznak és a csapágyaknak sem.
Mire költöttem? Hát én elvoltam a fékekkel, de egyszer ment el vele a feleségem a boltba és amikor hazaért, rámparancsolt, hogy azonnal vegyek rá rendes fékeket, mert ezekkel meg fogok halni. Ennyire szeret engem. Ha már parancs, végrehajtjuk, így az eredeti és tényleg csak féknek látszó tárgyakat rendes (igenjó) fékekre cseréltettem, a művelet 19.000- forintomba került és satu fékeket kaptam cserébe. Szoktam azzal szórakozni, hogy a Szob-alsó vasúti megállóban a rámpán lefelé elengedem a bringát és csak a végén fékezek. Mivel a kerekek kicsik, az erő nagy, hihetetlen lassulásokat lehet elérni úgy is, hogy ha két ujjal húzom a féket. A beruházás megérte tehát, a fékek nagyon jók lettek.
A másik nagy beruházást akkor kellett tegyem, amikor mentem befizetni a Kerékpárosklub tagságomat, mert visszafelé jövet nagy durranás mellett megadta magát a hátsó gumi, a külső vagy tíz centi hosszan elrepedt. Nem csoda, mert minden reggel átmegyek egy jó nagy halom üvegcserépen, ami a vasútra menet a kis ösvényemen van szétszórva. Persze ezerszer megfogadtam, hogy eltakarítom egyszer, de ez mindig akkor jut eszembe, amikor reggel megyek dolgozni és nem akkor, amikor hazaértem és lenne rá időm. Szóval nem csoda, hogy a hátsó megadta magát, de óriási beruházással 3500 forintért vettem rá új külsőt és belsőt is.
A harmadik beavatkozást a nyereg és a nyeregcső igényelte. Az előbbi recsegni kezdett, az utóbbi pedig (mivel mindig ugyanott van megszorítva) nemes egyszerűséggel kikopott. Ezért aztán tekerés közben éktelen recsegés volt hallható a nyereg irányából és a nyeregcső mindig csak annyival csúszott lejjebb, hogy éppen ne legyen kényelmes.
De!!!
És itt a lényeg: a Decathlon a teljes kerékpárra 5 azaz öt év garanciát vállal, a vázra pedig örök élet garanciát. Mivel a nyereg és a nyeregcső a kerékpár része és nem működnek megfelelően, el is mentem a "Dekába" és ki is cseréltettem. A nyeregcső 7500 HUF lett volna, de gariban ingyért volt. És itt jön még egy döbbenet: mivel a biciklin lévő nyeregnek nincs kódja, azt mondták nekem, hogy menjek be és válasszak "egy nyerget" helyette. Ha pofátlan vagyok, akkor választok egy harmincezres nyerget, de én ennyire nem vagyok pofátlan. Mivel ki kellett menjek a Dekáig a saját szabadidőmből és a saját pénzemen, ráadásul kétszer, mert elsőre csak felvették a hibákat és megrendelték az alkatrészeket és csak másodikra készült el a bringa... szóval úgy gondoltam, hogy egy 18.000,- forintos zselés nyereg kellően kompenzálná a fáradozásomat és az elfecsérelt időmet. Szó nélkül odaadták és felszerelték, így lett überklafa nyergem a bringán, ingyen. És még mindig van 2 év hátra az ötből.
Itt jegyzem meg, hogy ezért a hozzáállásért (is) javaslom a Decathlont. Nameg azért, mert a 3 év alatt a bringába belekerült legszerényebb számítás szerint is 10000 azaz tízezer kilométer és bírja. Nincs kímélve, milliószor szarrá ázott és hazaérve is a fűtetlen féltető alatt van, és mégis működik. Tehát jó.
Költségként számolom el azt is, hogy a bringához adott, "hogy legyen" típusú lámpák helyett vettem igenjó első és hátsó lámpákat, 7500 forintért.
És ennyi. Mindösszesen tehát 30.000,- HUF.
Ezt kell majd levonni a végelszámolásnál abból az összegből, amit spórolt nekem a bringa.
És akkor térjünk erre rá, mert ez a kellemesebb része a történetnek!
Az az okoskodás, miszerint a vonatbérletet spórolja meg nekem a bringa, nem állja meg a helyét, mert ugyebár ha nem bringával járnék, akkor nem lenne semmilyen költség. Így a korrektség kedvéért felejtsük most el ezt a 310.200,- forintot és nézzük meg, hogy mennyit spórolt a bringa azokon a költségeken, amik nem a bringázásból adódnak!
És ha így nézzük, akkor azzal, hogy bringával járok Budapesten, a budapesti egyesített bérlet, azaz a természetes személyeknek szóló BEB árát spórolom meg havonta. Ez 9.500,- HUF.
Tehát az első 10 hónapnan 9500-9300=200x10=2000 forintot spóroltam. A maradék 26 hónapban pedig 26x9500=247.000,- forintot. Összesen tehát csak a Budapest-bérleten 249.000,- forintot spóroltam a három év alatt.
Ennyit a forintosításról.
De ugye azt gondoljátok, hogy csak ezért nem írtam volna ezt a blogot. Most jön ugyanis a döbbenet második része. Nevezetesen, hogy mi a különbség időben a tömegközlekedés és a bringázás között. Sejtitek, hogy merre billen a mérleg, de nézzük az én esetemet.
Egy normál munkanapon reggel kibringázom a vonathoz. Ha gyalog mennék, ez 6 perc lenne, bringával meg kettő. Naponta tehát reggel és délután is spórolok 4+4 percet, azaz összesen 8-at. Ez a 3 év alatt 80 óra volt, ami 3 nap és 8 óra.
Aztán a Nyugatiból bringázom a Dózsa-Lehel sarokra. Ez nekem hajszál pontosan 4 perc. Visszafelé ugyanennyi.
Ha megnézzük a BKK útvonaltervezőjét, ők azt ígérik (ami ugye nem tény, hanem ígéret), hogy a legjobb esetben odafelé 13 perc alatt érnék be, ami barokkos túlzás, hiszen szerintük a Nyugatiban leérsz 1 perc alatt a metróhoz, a metró azonnal jön, majd egy perc alatt felmész a felszínre és 688 métert megteszel gyalog 8 perc alatt. Maradjunk annyiban, hogy legjobb esetben odafelé is 20 perc meg visszafelé is. Azaz, naponta 40 perc, az én 4+4 azaz 8 percemmel szemben. Az elmúlt 3 évben nagyjából 600 napot dolgoztam, naponta 32 perccel számolva ez 320 óra megtakarítást jelent. Ez pedig 13 nap és 8 óra.
És ide egy gyors kiegészítés még: mivel a vonatom 07.54-re ér be a Nyugatiba, pont nem érnék be 08.00-ra a munkahelyre, így jöhetnék egy fél órával korábbival, ami ugyebár 600 munkanapra levetítve további 300 óra, azaz  12 nap és 12 óra. Hazafelé csak a 17.07-es vonatot érném el, ami 18.06-ra ér haza, de bringával elérem a 16.33-ast Rákosrendezőn, és azzal - bár az csak gyorsított és nem zónázó - hazaérek 17.45-re. Ez is napi 20 perc, ami 200 óra, ez pedig 8 nap és 8 óra.
Nos, az elmúlt 3 évben elvégeztem a jelnyelvi tolmácsképzőn az AI, AII-1, AII-2 és a BI-1 tanfolyamokat. Ez annyit tesz, hogy (mivel összesen egyszer hiányoztam betegség miatt) 54 alkalommal tettem meg a munkahely és Rigó utca közötti távot, majd onnan a nyugatihoz hazafelé a távot, ez pedig biciklivel nekem 10-10 perc, míg tömegközlekedéssel szerintük odafelé 25 de szerintem minimum 40 perc, majd a Nyugatiba, ha elkapom a villamost akkor 13 perc, de szerintem meg 20. Azaz bringával 20 perc, tömegközlekedéssel éppen egy óra. Összesítve tehát spóroltam 40x54/60=36 órát.
Tehát a napi rutinnal számolva és kerekítve 41 nap szabadidőt spóroltam magamnak. Azon felül, hogy 249.000,- forintot konkrétan és bizonyíthatóan. És nem számoltam ide azt, hogy bringával soha nem késtem el (ez is forintosítható lenne ám) és ezért soha nem is kell ráhagynom az érkezési időkre (ami minden útnál egy jelentős szám lenne).

Amúgy neked mennyit ér meg 41 szabadnap? Egyszerű a képlet: egy hónapban van átlagban 20 munkanap, azaz minimum kéthavi fizetésemet spóroltam össze. A békesség kedvéért nem írom ide a nálam kapott összeget és nem is ez a lényeg. Az viszont tény, hogy minél kevesebb szabadnapod van egy évben, annál többet ér a szabadidő, amit ingyen kapsz. A 200 munkanapra jut ugyanis az embernek 20-30-40 szabadnapja, azaz a legjobb esetben is egy munkanapi bért fel lehet szorozni vagy öttel. Öt napot dolgozol még akkor is egy szabadnapért, ha sok szabadnapod van évente. Ha meg mondjuk csak 20, akkor éppen 10-et dolgozol értük.
És mindezt esetemben tekintsük úgy, hogy a munkahelyem a vasúttól 4 percnyi bringázásra van és gyalog 6 percnyire lakunk. Ha ennél messzebb laknék és messzebbre járnék, akkor nagyobb összegek jönnének ki.
De ez már a sci-fi része.
Tehát akkor az elmúlt 3 évben akkor mennyibe is került nekem a bicikli?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése