2011. március 24., csütörtök

Közeli munkahely - áldás és átok

Korábban írtam, hogy sajnos 2010. január 01-től túl közel dolgozom. A tavalyi évem ennek jegyében telt. Negyedannyit sem bringáztam, mint az előtte való évben...
Igazán akkor szálltam le a bringáról, amikor rájöttem, hogy gyalog ugyan 10 perccel tovább tart beérni, de nincs a macera a liftben, nincs a macera a lakatolással és nincs a macera hazafelé a bevásárláskor a lakatolással (igen, én már bizony régóta helyben veszem meg...).
Szóval nekem kényelmesebb gyalog.
A mérleg? 5 kiló plusz és már régóta nem vagyok egy slank gyerek, de kezd kialakulni nálam is a malacpofa (illetve bizonyos szemszögből már meg is van).
Úgyhogy külön örülök neki, hogy február eleje óta a Blahán is másodállásozok heti két alkalommal, mert így legalább hétfőn és szerdán jogszerűen bringázom.
Az persze zavar kicsit, hogy 15 perc bringázásra 10 perc lakatolás jut, mert ugyebár bringa lakatolása egy u-lakattal a korláthoz, majd első kerék lakatolása egy ABUS lánccal a vázhoz, majd szerelvények leszedegetése és nyeregcső kiszedése. Szoktak is nézni rám, ki ez az állat, aki komplett szétszedi a bringáját?
Mégis: jó újra bringával járni dolgozni, mert kiszellőzteti a fejemet előtte és utána is...
De ezt hogy is felejthettem el a télen, azt nem is értem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése