Már gurul a bringautánfutó

Alkotni jó. A semmiből létrehozni valamit jó. A húsvéti hétvége kiesett, de tegnap nekiugrottunk megint és gurulásképes állapotba hoztuk a bringautánfutót.

Múltkori blogomhoz jó néhény kérdés érkezett. És persze javaslat. Ezeket az ember átgondolja és bizony meg is fogadja. Úgyhogy köszönöm szépen mindenkinek!

Persze jöttek mindenféle fikázások is, hogy ez így szar, meg úgy fog összecsuklani, meg nehéz lesz és nem tudom majd húzni. Nos, ezekkel kapcsolatban egy mondat, amely egyben az én hozzáállásomat is jellemzi: A levegőnél nehezebb tárgy repülni nem képes! Aki érti, érti. A többieknek meg keziccsókolom!

Szóval a szombati napot arra szántuk, hogy az időközben átgondolt változásokat realizáljuk. Elsőként a kereket kellett áthelyezni. Ennek két oka is volt. Az egyik, hogy átgondolva arra jutottam, hogy a kerék mellé elhelyezett csomag csak a kereket fogja terhelni - lefelé legalábbis - így ha az ember ügyesen pakol, ez a tömeg szinte észrevehetetlen is lehet. Ezért a kereket előrébb hozzuk. A másik ok, hogy a beépített forgó (bringakormány csapágy) miatt még az én, 28-as kerekű bringám is túl alacsony volt, azaz az utánfutó nem volt vízszintes. Ezt kétféle megoldással lehet korrigálni: vagy a csatlakozást visszük feljebb (korábban ezt tettük), vagy az utánfutót lejjebb. Átgondolva az utóbbi célszerűbb, hiszen stabilabb lesz tőle a rendszer. Így a kerék tengelyét 8 centiméterrel feljebb emeltük, a rakfelület így lejjebb került ugyanennyivel., de még mindig biztonságos magasságban van, hogy kanyarodáskor ne akadjon el. Íme a kerék előrébb helyezve és 8 centivel feljebb:

 Aztán azt is át kellett gondoljam, mennyire lesz stabil a cucc. Vannak, akik gyerekeket szeretnének szállítani a bringautánfutóval, illetve nagy terheket. Én nem. Én mindössze egy bringás kirándulás kellékeit szeretném vele elhúzni, azaz nagyjából 20-25 kilót. Ennyit kell elbírnia. Nos, én magam 86 kiló vagyok, Walton barátom saját bevallása szerint 100 körül. Íme:

Amúgy mieőtt elkezdük építeni, (háromszoros) mérnök lévén utánaszámoltam. Azt hiszem egy 10-szeres túlméretezés bőven elég, ezt még talán a laikus is elhiszi. A rakfelület majd műanyagból lesz, nem lesz pereme. A rakomány rögzítését kis fülekkel oldjuk meg, ezekből lesz jó néhány, hozzájuk lehet majd gumipókozni. A rácsszerkezet megvariálása során még egy oldalnyúlványt behelyeztünk, hogy a műanyag jól alá legyen támasztva (bár Walton szerint, aki jelenleg éppen műanyagfeldolgozásból él, ez teljesen felesleges...). A váz tehát így néz ki, már csak az említett fülecskék hiányoznak:

A következő műszaki probléma - ami nem hagyott nyugodni - a függőleges forgáspont. Ugyanis a szerelvény - értsd: bringa és utánfutó - olyan hosszú, hogy a talaj egyenetlenségeit le kell kövesse, azaz kell egy forgáspont függőlegesen is. Először azt gondoltam, hogy elég lesz egy csavar, amit majd lekontraanyázunk, azon elforog majd a rendszer, de aztán úgy döntöttem, hogy inkáb szilentezzük meg. Azaz a csavar és a lemez közé iktassunk be valamilyen műanyagot, ezen elfordul a csukló - maximum 10-15 fokkal kell számolni - és nem fog nyikorogni. Ezért is hívják szilentblokknak. A megoldást már Walton ötlötte ki. A hatos csavarnak 10-es furatot adtunk, majd egy 2-es falvastagságú  műanyag csövet húztunk a csavarra, ami így pont 10-esre (6+2+2) bővült fel. Bonyolult elmagyarázni. íme egy kép az előkészítésről:

A csőből levágunk egy akkora kis szakaszt, amilyen széles a két lemez (illetve 2 milliméterrel hosszabbat), majd a cső széleit kicsit lefaragjuk, hogy könnyebb legyen beledugni a helyére. A hátránya, hogy valószínűleg eléggé kopni fog, így lehet, hogy minden alkalommal cserélni kell. Az viszont igaz, hogy a csőből van egy 2 méteres darab, ami 2000 milliméter, tehát nagyjából 200 összeszerelésre elég, de utánpótlás is könnyedén beszerezhető. A túrára ebből elég vinni magunkkal egy 20 centis darabot, az 10 szétszedést szolgál ki. Egyébként nem vagyok benne biztos, hogy minden szétszedésnél roncsolódik az anyag, így ez a számítás is tartalmaz kis túlzásokat. A szilent tehát jelenlegi formájában így néz ki:

Önzáró anyát tettem rá, de le is lehet kontrázni. Ugyanis a módszer az, hogy az ember meghúzza, majd egy fél fordulatot visszaenged.

A következő dolog a közbetét. Ez egy fém lapocska, amit a biciklihez le kell gyártani. A hátsó tengelyre megy rá és elfordulás ellen a sárvédő és a csomagtartó részére kialakított 5-ös furatba becsavart csavarok biztosítják. Így készül:

Először 4-es lemezből gyártottuk le, de annak az a hátránya, hogy 8 milliméterrel növeli a szükséges tengelyhosszt. Mármint a bicikli hátsó tengelyét. Aztán számolgattunk kicsit és egy kis átalakítással a 2-es lemez mellett döntöttünk. Bőven elég az is, előnye pedig, hogy az eredeti bringatengelyben is van 4 milliméter tartalék, így nem kell lecserélni. Íme a helyére rakva:

Nem akadályozza a vátót és a csomagtartó és a sárvédő fefogatását sem kellett átalakítani, akár fenn is maradhat állandóra a biciklin. Ehhez a közbetéthez csatlakozik hozzá az utánfutó, ilyen közbetétet kell legyártani, ha másik bringához szeretnénk hozzákötni. Összerakva járműszerelvény így fest:

Nos, lehet vele száguldozni. A ház előtt az utcában jól meghajtottam, 35 km/h-ig jól viselkedik, persze csomagok nélkül, terheletlenül. A kanyarokban a széle a legdurvább döntésnél is 10 centire kerül csak a talajhoz, így leakadni nem fog. A kerékpár menettulajdonságait nem befolyásolja, legalábbis én nem vettem észre semmit. Az össz tömege jelenleg 7 kilogramm, erre jön még rá nagyjából egy kilónyi műanyag. A legtöbb csomag a kerék két oldalára kerül majd, így a kereket egy levehető, de szilárd műanyagburkolattal fedjük be. Azért lesz levehető, hogy az összecsukásnál ne akadályozzon. A szerkezet ugyanis a tárolás miatt összecsukható. Hogy érthető legyen, íme a végére még egy kép, ezúttal összecsukott állapotban.

Összecsukva a befoglaló mérete 550x750x180 milliméter. A költségek idáig nagyjából 6000 forintot tesznek ki. Ami költség lesz még az a festék (alapozó és matt fekete), valamint a műanyag és a műanyagragasztó (bár Walton kedvező áron jut hozzá). Valószínűleg veszek majd bele egy normális kereket is, valami vékony gumival. Emellett kimatricázzuk majd fényvisszaverő vignettával.

Sajnos a Critical Mass-re most nem tudom kivinni, mert a Balatonkörre megyünk barátokkal, és ezt a kettőt ügyesen, egy napra szervezték. A nyáron sokat fogjuk használn, és őszintén be fogok róla számolni, ha valami nem oké vele. Meg videókat is készítek majd, természetesen.