Térdre, kutya!

Vigyázni kell ilyenkor télen. Hihetetlen, hogy egyszer felejtem el feltenni a térdvédő-szélvédőmet, és máris sántítok.
Mondjuk jogom lenne sántítani, hiszen négyszeres törés volt a jobb lábamban a térdem alatt és 36 centis vas csücsült benne térdtől bokáig, 3 éven át. 2008. januárjában vették ki. Látszólag gyógyult.
Az élet érdekes. Nem hiszem, hogy 2005. január 18-án véletlenül voltam én a Városligeti Műjégpályán és azt sem hiszem, hogy az a szél, amely megfújt - és amely miatt egy pillanatra megbillentem -, véletlenül fújt volna.
Azt sem hiszem, hogy véletlenül tört el a lábam orsós töréssel és tört el még két helyen.
Azt sem hiszem, hogy a mentő véletlenül vitt az Uzsokiba és ott véletlenül törték el még egy helyen  a lábamat.
Nem hiszem, mert nem hiszek a véletlenekben.
Abban hiszek, hogy ideje volt. Ideje volt, hogy a nagyképűségemet valaki letörje. Az ember fiatalon azt hiszi, hogy vele nem eshet baj. Hogy sebezhetetlen. Pedig nem. Kicsik vagyunk és nem mi irányítjuk a sorsunkat. És hívd sorsnak, vagy Istennek, de néha megmutatja, hogy Ő az Úr!
Velem jót tett. Mindig utáltam futni, de amíg töréssel feküdtem idehaza 6 héten át, minden éjjel szaladtam álmomban. Pedig tényleg utáltam futni. Reggel felébredve megfogadtam ezerszer, hogy ha lábra állok, futni fogok.
Megcsináltam, futok és bringázom, fogytam tíz kilót (10 éve voltam ennyi utoljára) és fogyni fogom még ötöt (majdnem húsz éve voltam annyi utoljára).
Fájdalmak vannak, de ettől érzed, hogy élsz.
Mert a törés nem egyszerű dolog. Ha tízezer évvel ezelőtt történik velem ilyesmi, belehalok. Ha 1000 évvel ezelőtt történik velem ilyesmi, nyomorék maradok egész életemre. Ha 100 évvel ezelőtt történik velem ilyesmi, sántítok egész életemben.
Velem viszont 2005-ben történt ez. Maradéktalanul meggyógyultam. Ugyanis nem a törött lábam fáj, hanem a másik.
Szóval nem szabad viccelődni a hideggel, igenis térdmelegítőt kell venni, még két nadrág alá is. Ha nem, akkor az ember térde fájni kezd, ez pedig sántítást eredményez.
Úgyhogy ha legközelebb itthonhagyom a térdvédőt, visszafordulok érte. Ezt most ígérem, és remélem nem felejtem el akkor sem, ha már nem fáj majd a térdem...