2018. január 29., hétfő

Kerékpár és vonat

Bár ez a blog többnyire a kerékpározás pozitív oldalával foglalkozik, most mégis megosztok egy levelet, amelyben a negatívumokat próbálom pozitívummá formálni. Íme, változtatások nélkül, már megint a MÁV ügyfélszolgálatának címezve:

Tisztelt Ügyfélszolgálat!

Elsőként hadd kívánjak boldog új évet Önöknek és köszönöm, hogy 2017-ben is minden nyűgömre mérhetetlen türelemmel és segíteni akarással reagáltak.
A levelek célja az én esetemben is mindig a segíteni akarás.
Nem morgolódni akarok, nem számon kérni akarom Önöket, hanem többnyire egy-egy problémára szeretném felhívni a figyelmüket.
Mert mi szeretünk vonatozni és szeretnénk, ha ez a jelenleg csak nagy akaraterővel és áldozatok árán felvállalható közlekedési forma jobb és sokak számára vállalható megoldássá válhatna.
Önök is ezért dolgoznak, így a célunk közös.
Én azon utasaik közé tartozom, akik nem anyagi megfontolásból nem autóznak.
Nekünk konkrétan olcsóbb és gyorsabb lenne autóznunk (mindkettőnk munkáltatója támogatja a megtett kilométereket) és ennek ellenére nem tesszük.
Nálunk ez lelkiismereti kérdés, környezettudatosak vagyunk.

Ezen rövid bevezető után hadd osszam meg Önökkel a tapasztalataimat és a miattuk kialakult hozzáállásomat a kerékpár és a vasút kombinálásával kapcsolatban.
Soha nem vetek fel úgy problémát, hogy megoldást ne javasolnék rá, erre most is törekedni fogok.

Elvétve használom a tömegközlekedést Budapesten, ilyenkor télen is kerékpározom. Az elvétve kifejezés alatt értem azt, hogy 2012-es kiköltözésünk óta 3 azaz három alkalommal BKK-ztam. Majd hat év alatt ez elenyésző.
Helyette biciklizem, mégpedig a lakásunktól a vasútig és a vasúttól a munkahelyemig, illetve hazafelé az ellenkező irányokban.
Most is, ilyenkor télen is.
Szombatonként másodállásban dolgozom, így szombatonként is vonatozom és biciklizem.
1899 napja lakunk Szobon, azóta vonatozunk és én azóta én vonat és kerékpár kombinációjával közlekedem.  A jelenlegi kerékpárom számításaim szerint bőven több, mint ezerszer tette meg már a Szob-Budapest-Szob utat.
Azért írom ezeket, hogy lássák, vannak tapasztalataim a kerékpár-szállításról.
Azt már csak mellékesen teszem hozzá, hogy amióta Start-Klub tag vagyok, szabadidőmben is előszeretettel vonatozom.

Pedig nagyon sok dolog szól ellene és kerékpárral kombinálni a vonatozást egy nagyon idegesítő és számos megalázó helyzetet hozó hobbi.

1. Sajnos jelenleg NINCS olyan hivatalos menetrendjük, amelyben a vonat-összeállítást az utas meg tudja nézni. Sokáig azt gondoltam, hogy a vonat-összeállításokat tartalmazó weboldalt a MÁV-Start üzemelteti, de amikor jeleztem, hogy valótlanságokat tartalmaz, Önök felvilágosítottak, hogy az egy hobbioldal.

Mivel ezen a hobbi oldalon kívül például Önök nem üzemeltetnek semmilyen tájékoztató oldalt a vonat-összeállításokról, a mi vonalunkon (70-es vonal, Szob végállomással) minden nap lutri, hogy éppen milyen vonattal fogunk utazni.
Amikor az ember túrázni indul, nagyon nem mindegy például, hogy alacsony padlós vonat fogja-e elszállítani, vagy mondjuk egy "Fecskére" kell felkapaszkodnia a megpakolt biciklikkel.
Itt most nem is említem a tandem kerékpárokat, amelyeket csak bizonyos kocsikba szabad felvinni és a kerékpár-utánfutókat, amelyeket bár nyugati kultúrákban a biciklik részének és természetesnek tekintenek, a MÁV-Start büntet (három kerékpárjegyet kell rájuk váltani).
Maradjunk most a mindennapi ingázásnál és annak szépségeinél!

Én magam szerencsés vagyok, ugyanis Szobon és Budapesten is végállomáson szállok fel a vonatra, így van időm megkeresni a mindig más és más helyre rakott kerékpárkocsikat, de a köztes állomásokon a felszállóknak úgy kell egy perc alatt (amíg a vonat megáll) levadászniuk, hogy az érkező vonaton hol van éppen a kerékpárkocsi (ha van egyáltalán, mert ugyebár a kiírás az nem szentírás).
Javaslatom az, hogy ha az nem is tartható, hogy a kerékpárkocsi mindig ugyanott legyen (mert más és más típusú vonatok közlekednek), de azt egy kis szervezéssel könnyen meg lehet oldani, hogy a kerékpárkocsik mindig a vonat eleje vagy vége FELÉ legyenek, és így az utasnak nem kell egy egész vonatot végigrohannia a peronon, egy perc alatt a leszálló és felszálló utasok között.
Javaslom azt az elvet követni, hogy a kerékpárkocsi mindig a vonatok Budapest felőli végén legyen, így a nagy budapesti pályaudvarokon a kerékpárosoknak nem kell az utasok között a vonat teljes hosszát megtenni. Ennek járulékos haszna, hogy a balesetveszély is csökken.

2. Véleményem szerint a MÁV utasszállítási üzletágát az menthetné meg és lendíthetné fel, ha olyan utazó csoportokat céloznának meg, akik nem csak az anyagi vonzata miatt, hanem egyéb okokból is a vasutat választják. Ilyenek vagyunk mi, a kerékpárral közlekedők.
Direkt nem írok kerékpárost, hiszen nem a kerékpár definiál engem, hanem a viselkedésem és a meggyőződésem vonzza be a kerékpárt és nem mellesleg a vasutat a képletbe.
Ugyanis én - de véleményem szerint a hozzám hasonló környezettudatos emberek többsége - azért vonatozik, mert mi felfogtuk, hogy a kereslet fogja (talán) növelni a kínálatot és nem fordítva.
Ezért járunk annak ellenére vonattal, hogy szinte minden érv ellene szól.
A vonat ugyanis nem gyors (jelenleg), nem a legolcsóbb (jelenleg), nem megbízható (jelenleg), nem tiszta (jelenleg), nem pontos (jelenleg) és nem ügyfélbarát (jelenleg).
Mi mégis vonatozunk, mert jelenlétünkkel azt szeretnénk demonstrálni, hogy van kereslet, tessék bátran fejleszteni!
Persze a mi türelmünk sem végtelen, de még nem fogyott el.
Az persze nagyban rombolja a türelmünket, amikor a havi 50.000,- azaz ötvenezer forintos bérlet mellé még megvetetik velünk a kerékpárjegyet vagy bérletet, vagy az éves 250.000,- forintos klubtagsági igazolvány mellé (amely egyébként korszakalkotó találmány, imádjuk) megvetetik velünk a kerékpárbérletet.
Esetünkben (Szob-Budapest, 70 kilométeres viszonylatban) 14.200,- forintért havonta.
Mindezt úgy, hogy nem mindig van kerékpárkocsi és sem a legtöbb nemzetközi vonatra (erről még később), sem a vonatpótlókra nem vihető fel egy normál kerékpár.
Ezért aztán egyre többen járunk 20-as kerekű, többnyire összecsukható kerékpárral, mert annak a szállítása (még) ingyenes.
Javaslatom, hogy kísérleti jelleggel vezessék be, hogy akinek bérlete van, az ingyen szállíthassa a kerékpárt a vonatokon. Borítékolom és nagy összegben mernék fogadni, hogy ugrásszerűen megnövekedne a kerékpárral utazók száma, ami nemhogy bevétel kiesést nem jelentene Önöknek, de a kerékpárjegyekből és bérletekből kieső pénzt többszörösen behozná az engedmény miatt a vonatot választó, kerékpáros utasok által hozott többletbevétel. Mindez ráadásul beruházást sem igényelne Önöktől, hiszen például a Szobi vonalon (ha van éppen) a kerékpárkocsik többsége kihasználatlan, 5-10%-os kihasználtsággal fut. Fel lehetne ezt hozni bőven 50-70%-ra is egy egyszerű intézkedéssel.

3. Teljesen értelmetlennek látom a kerékpár szállításának korlátozását és kvázi büntetését a nemzetközi vonatok magyarországi viszonylatában. Én magam az összecsukható kerékpárommal számos alkalommal utazom nemzetközi vonaton (mert ezek légkondicionáltak és tiszták) és többnyire egyedül az én kerékpárom utazik a vonaton.
Mivel az ilyen vonatokon ez többnyire tilos, én a kerékpárhoz a gyártó által adott táskát használom, amelyben elhelyezve ez a bicikli poggyásznak minősül és bőven belefér a személyes poggyász méret- és súlyhatáraiba. Minden egyes alkalommal, amikor beleküzdöm az összecsukható kerékpárt a táskájába arra gondolok, miért is kell nekem ezzel vesződnöm, miközben a kerékpárkocsi teljesen üres, kihasználatlan, felesleges helypazarlás. Ahogyan az is teljesen felesleges, hogy egy buta és elavult szabály miatt ezt a táskát mindig cipelnem kell magammal. Mindeközben a kerékpárom soha nem okoz nagyobb szennyeződést, mint például egy lábbeli (esőben vizes ez is, meg az is), de semmiképpen nem okoz nagyobb szennyeződést, mit egy külföldi viszonylatban szállított bicikli okozna. Akkor miért is van megkülönböztetve és miért is nem szállítható az amúgy teljesen üresen pangó kerékpártérben?
Javaslom, hogy ezt a felesleges korlátozást szüntessék meg. Számos megoldást tudnék javasolni, hogy az esetlegesen mégis utazni vágyó kerékpáros külföldinek legyen helye, így például lehetne az is a szabály, hogy amennyiben a kerékpár-helyjegyet vásárlónak nem jut hely, úgy a helyjeggyel nem rendelkező személynek le kell a kerékpárjával szállnia a vonatról. Olyan kevés esetben fordulna ez elő, ami simán kezelhető lenne.

4. Ha már rákényszerítettek az összecsukható kerékpár megvásárlására, miért is minősül az kerékpárnak? Semmilyen olyan tulajdonsággal nem rendelkezik, amivel egy kerékpár, de legfőképpen nem foglal kerékpár-tárolóban helyet. A legkisebb szegletekbe elhelyezhető a többi utas zavarása nélkül. Sőt, amikor ez a kerékpár nincsen táskába rakva (ami egyébként vagy jár hozzá, vagy fillérekért vásárolható), akkor még kevesebb helyet is foglal, mint a táskában. Miért is jobb, ha egy amúgy tiszta és kulturált kerékpár el van dugva egy csomagban? Számos szíjhajtású összecsukható kerékpár létezik (nekem is van ilyenem is), amelyeknél például nincs olajzás vagy zsírzás, így semmilyen szennyező forrást nem jelentenek. Én például öltönyben biciklizem ezzel a biciklimmel és felviszem magammal az irodámban. Alig foglal nagyobb helyet, mint egy esernyő, de a jelenlegi szabályozás szerint ezek mégis, összecsukva is kerékpárnak számítanak, és csak táskában szabad őket felvinni egy nemzetközi vonatra például. Ennek azon kívül, hogy a gazdájának kényelmetlenséget okoz (és így a kedvét szegi), semmilyen haszna nincs. Felesleges, beragadt, buta szabályozás.
Javaslom, hogy az összecsukható kerékpárokat vegyék ki a kerékpárokra vonatkozó kötelezettségek alól és ahogyan például a BKK ÖSSZES járművén, legyenek korlátozás nélkül, kézipoggyászként szállíthatóak, ha a többi utast nem zavarják és megfelelően elhelyezhetőek. Mint kézipoggyász, legyenek felvihetőek azokra a vonatokra, ahová a kézipoggyász felvihető.

5. Az elektromos kerékpárok szállításának tilalma is egy elmaradott, felesleges tiltás. A jelenlegi szabályozás szerint tilos olyan kerékpárt szállítani, amin nem emberi erővel működő rásegítés, motor van. Teljesen jogos volt ez például a dongómotoros kerékpárok esetében, mert egy robbanómotoros, benzinnel működő kerékpárnak semmi keresni valója nincs a vonaton. Még talán jogos ez a hagyományos akkumulátort tartalmazó kerékpár esetében is, hiszen ott lehet sav, ami kifolyhat és így veszélyes. De a mai, modern, rásegítéses elektromos biciklik esetében ez a tiltás teljesen felesleges. Ezek a kerékpárok olyan akkumulátorokkal vannak szerelve, amelyeket a laptopjainkban például minden további nélkül fel lehet vinni a vonatra. Telesen zárt akkumulátorok ezek, bennük számos olyan biztonsági megoldással, amelyeknek köszönhetően nagyjából egy laptop akkumulátorral vagy egy oksotelefon akkumulátorral azonos veszélyességűek mindössze. Miért is tilos akkor ezeket felvinni a vonatokra? Miért zárják ki azokat a seniorokat, akik szeretnének biciklivel utazni, de a tekeréshez már rásegítés kell? Ilyen alapon az elektromos kerekesszékeket is ki lehetne zárni a szállításból, mert azokban is van motor is meg akkumulátor is. Véleményem szerint ez a szabály is elavult, felesleges.
Javaslom a szabály olyan módosítását, amely szerint azok a zárt technológiás elektromos kerékpárok, amelyek a többi utasra nem veszélyesek, a kerékpárokkal azonos díjért legyenek szállíthatóak. Lehet ezt minősítéshez kötni, akkreditált szervezet általi tanúsítástól függővé tenni. Ezek a bicikli úgyis rendelkeznek ilyen minősítéssel, tulajdonosaik számára ez többlet költséget nem jelent.

Összegezve ezúton felajánlom a segítségemet. Amennyiben a kerékpár-szállítás szabályozását át szeretnék szervezni, bármikor, ingyen segítek Önöknek ebben.
Amennyiben az én szaktudásomban nem bíznak meg (gépész üzemmérnök, munkavédelmi szakmérnök és környezetvédelmi mérnök végzettségeim vannak és mindhárom területen több évtizedes tapasztalatom), akkor javaslom, hogy kerékpáros szervezetekkel - mint például a Magyar Kerékpárosklub, amelynek egyébként magam is tagja vagyok - kezdeményezzenek párbeszédet az általam említett és nem említett problémákkal kapcsolatban.


Tisztelettel, hűséges utasuk:

2016. október 20., csütörtök

A részeg bringások

A bejegyzés apró popóját az adta, hogy már Szlovákiában is le lehet gurítani egy-két sört bringázás közben. Ugye tudtad, hogy Magyarországon már évek óta (2012. nyara óta)?
Szóval megint heveny vita alakult ki azon, hogy ez jó-e és hogy a részegbringásokmegilyesmi.
Én is leírtam a véleményemet a Facebookon, de talán többeket is érdekelhet, úgyhogy bemásolom ide.
Íme:
Csak nyugodtan, mint disznóöléskor!
A véralkoholszint 3, de valójában 4 dologtól függ. A 4. nekünk (bringásoknak) kedvez, ezt hagyom a végére.
Az első az, hogy mit és mennyit ittál. Logikus ugye? Nem mindegy, hogy bor, sör, tömény. Vagy ezek keverve.
A második az, hogy hány kiló vagy és nő vagy férfi vagy. Nagy test, nagy élvezet, azaz én például a 95 kilómmal ugyanannyi sörtől majdnem fele annyira állok be mint egy ugyanekkora nő és jóval fele alatt lesz a véralkoholszintem, mint egy 50 kilós nőének.
A harmadik az, hogy mikor ittad, azaz mennyi idő telt el. Egy pohár sörtől egy óra múlva kevesebb, mint a felét fogja mutatni a szonda, mint a megivás után azonnal és két óra múlva kimutathatatlan lesz.
És a negyedik tényező az hogy mit csinálsz az ivás alatt, után. Például eszel-e közben, vagy utána. Mozogsz-e utána és mit. És ez a bringások esetében a lényeg. Nagyon nem mindegy, hogy iszol és üldögélsz 50-es és 80-as pulzus között, vagy iszol és tekersz 120-140 pulzussal.
Összefoglalva: ha én például megyek hazafelé a munkából, mégpedig biciklivel, akkor nyugodtan megállhatok és megihatok a haverokkal, kellemes beszélgetés közben akár 4 korsó sört is.
Ha apósom a szőlőben kapál és bringával akar ki- és hazamenni, nyugodtan megihat pár fröccsöt közben, de még ráfejelhet reggel, indításnak egy pálinkát, esetleg délben is rádobhat a kaja előtt egy pálinkát és este hatkor teljesen biztonságosan hazatekerhet.
Amúgy honnan tudom?
Nos, az enyhítés előtt is ezt csináltuk. Csak akkor még tényleg jöhetett akármilyen rendőrhatóság - jöttek is - és elkezdhetett kötözködni velünk két sör miatt.
Most meg nem.
(Hozzáteszem, hogy a rendőr a kötelességét teljesíti, amikor betartatja a jogszabályt és bizony néha kifejezetten ki is adták nekik, hogy szálljanak rá a kocsmából hazafelé tartó öregurakra, például...)
Továbbmegyek: a sógorom francia. MINDEN családi összejövetelen megiszik egy-két pálinkát, pohár bort. Aztán utána pár órával teljes biztonsággal hazavezet. Még a gyereket is viszi magával.
Miért teheti ezt meg? Mert így csinálta a faterja is, és egészen fiatal kora óta ő is. Halálpontosan tudja magáról, hogy mennyit engedhet meg magának és halálpontosan annyit iszik. Ha többet, akkor nem ül kocsiba, hanem más módon közlekedik. És náluk még szabályos is, azaz nincs zérótolerancia.
De ehhez kultúra kell ám!
Teljesen igazad van annak, aki szerint lesz pár tahó, aki bebombázva fog vezetni. Akár bringát.
De ők nem azért csinálják ezt, mert mostantól lehet. Eddig is csinálták. És eddig is aláestek a busznak, vagy kitörték a nyakukat a hegyről lefelé. Én magam is láttam az orgonabokorba beszáguldani egy jómadarat a parasztbiciklijén.
Ezek a jóemberek engem nem nagyon izgatnak. Megkapja mindenki a sorstól, amit érdemel. Aki mértéktelenül italozik, az lerombolja a saját és a családja életét, az emberi kapcsolatait és a legkevesebb, hogy megbünteti a rendőr részegen bringázásáért. Megérdemli.
Ez a jogszabály azoknak szól, akik - mint például én - tudjuk a mértéket.
Én például mostantól átmehetek Szlovákiába, Helembára a Halászba és leguríthatok egy korsó IGAZI sört.
Évente kétszer-háromszor fordult elő, de eddig bennem volt a frász, hogy valami buzgó policajt megállít a falu végén és legombol pár eurót.
És egyet pluszban még hozzáteszek a végére, mert van egy lényeges dolog a bringánál: ha attól félek, hogy a véralkoholszintem magasabb mint a megengedett, akkor tolom a bringát. Mert lehet ilyet is.
Ahová bringával eljutok sörözni, onnan hazajutok gyalog is, csak mondjuk négyszer annyi idő alatt. Ha tehát leültünk a haverokkal sörözni és többre sikerült, mint a megengedett, akkor hazatolom a bringát. Vagy én például összecsukom és felszállok a metróra, vagy a vonatra. És ennyi. Az autódat ugye nem tudod hazatolni, se összecsukni, hanem például hagyhatod ott és mehetsz vissza érte másnap...
Sőt, én vagyok olyan pofátlan, hogy meglátom a rendőrt, leszállok előtte 50 méterre, iszom a kulacsomból majd eltolom előtte a bringát. Még vigyorgok is. Ugyanis ha megszondáztat, akkor azt mondom, hogy "Jajjjjj dekkkkkár! Pont most ittam meg egy felest és ezért nem szálltam vissza a bringára..."
A legvégén pedig jöjjön két link, csak hogy megmutassam, mit eredményez a könnyítés: ilyen az élet, ha az ember bringával például elmehet sörözni is:
https://goo.gl/images/PD61Hq
A lényeget majdnem kifelejtettem, most pótolom:
Van számos weboldalon kalkulátor, amibe beírva megnézheted, hogy mennyit szabad innod, ha jogszerű akarsz maradni:

Íme: https://goo.gl/fua99j
Okostelefonon ha rákeresel, 200 alkalmazást találsz erre. Beütöd, kiírja, tolod. Ennyi.
Íme Androidra: https://goo.gl/e7ZHiH

(Jogi közlemény: a blogban a bringázást reklámozom, úgy enblokkcuzammen, de nem reklámozok terméket, helyet, szolgáltatást, semmit! Ha mégis gyanús valami, az véletlen és akkor szólj, mert azonnal kiszedem!)

2016. június 28., kedd

Arról, hogy mennyibe kerül a bicikli

Tegnap a vonaton hazafelé menet a kalauz látta az összecsukható biciklimet és megkérdezte, hogy ez mi és hogy mennyibe kerül egy ilyen. Én persze nagy önbizalommal rávágtam, hogy bőven mínuszban vagyok az árával, de régóta érdekel engem is, hogy mi a konkrét összeg? Mi a szigorú valóság? És mivel éppen 3 éve használom az összecsukható biciklimet, itt az ideje kicsit számolgatni.
Kis megjegyzés ide az elejére: sokszor mondják nekem a családtagjaim, hogy interneten ne írjak pénzről. Részben igazuk is van, mert a pénz valahogy Magyarországon tabu téma. Ha van az embernek, akkor sokan dicsekvésnek veszik ha erről írsz, ha nincs az embernek, akkor meg sokan lenéznek miatta. Én azt gondolom, hogy teljesen hibás hozzáállás ez. Nem az mutatja meg mennyit érsz, hogy mennyi pénzed van, így számomra a primitívség egyik jele, ha valaki így gondolkodik. Mindenkinek a saját nyomora az is, ha irigykedik a másikra. Soha nem azt minősíti, akire irigykednek, hanem azt, aki irigy. Tőlem távol áll ez a fajta érzés, így szerencsére nem is értem az irigyeket. Ennyire szerencsés vagyok. Persze nem vagyok szent, így hazudnék, ha azt írnám, hogy nem hat rám mások sikere. Csak annyi a különbség esetemben, hogy a másik ember sikere engem inspirál és ha sikeres embert látok, akkor csak az érdekel, miért lett sikeres. Hátha én is tudok az lenni, főleg akkor ha bennem is megvan az a képesség, amivel ő sikeres lett. Persze nem arra gondolok, hogy le kell másolni mindent és így például a deviáns magatartást csak azért, mert anyagilag például sikeres. Ezért nem lettem például tolvaj, vagy politikus. A mások kárán, másokat becsapva elért siker nekem ugyanis nem kell. Azt viszont nagyra értékelem, ha valaki magából vagy egy szituációból (élethelyzetből) kihozza a maximumot és külön tetszik, ha olyasmit talál ki, ami mások számára is követhető példa. Szóval a jó értelemben vett irigységet én egy pozitív érzelemnek gondolom és meg vagyok róla győződve, hogy máshol tartana az ország, ha mindenki így állna hozzá a másik sikeréhez. Éppen ezért nem szoktam titkolni és egyszerűen nem vagyok hajlandó szégyellni, ha valami jól sikerült. Inkább elmondom, hogyan csináltam, ha érdekel.
És meg is érkeztünk, mert a biciklizés ilyen követendő és követhető példa. Fillérekbe kerül és az írás végére meg fogtok döbbenni, hogy mennyi pénzt és időt lehet vele spórolni.
Szóval következzen most egy szigorú számvetés arról, hogy az elmúlt három évben mennyibe is került nekem az, hogy biciklivel járok. Őszinte leszek és megpróbálok nem kihagyni semmit.
Az elején jöjjenek a költségek, ez szokott fájni az embernek a legjobban.
Az alaphelyzet az volt, hogy volt nekem egy normál (nagy kerekű és nem összecsukható) biciklim. Imádtam és a szívem szakadt meg, de tény, hogy a vasúton szállítani lehetetlen volt. Egyrészt a MÁV csak a kommunikációban fordít figyelmet a biciklisekre, a valóságban meg többnyire tojnak ránk. Vannak változások szép számban és ezek között vannak pozitívak is, de ma az a helyzet, hogy ha vonat-bicikli párosításban gondolod megoldani az életedet, akkor szívni fogsz. Húgyszagú biciklikocsikban utazhatsz (ugyanis a wc mellett vannak a bringaakasztók), vagy jobb esetben többcélú terekben, ahol eltörik a derekad a falra csavarozott, lehajtható ülőkéken. Ha szerencsés vagy és az új típusú FLIRT vonatot fogod ki, akkor meg (nekem legalábbis) az egész úton lekiismeretfurdalásod van amiatt, hogy a bicikli 4-5 lehajtható ülést foglal el és miattad áll 4-5 ember.
A nagykerekű (20 colnál nagyobb) biciklire ráadásul kerékpárjegyet vagy bérletet kell váltani, ha napi szinten jársz vele, akkor a bérlet egy jelentős összeg havonta. Az én esetemben 11200 forint volt (a 61 kilométer miatt 70 kilométereset kellett venni) és ezt az amúgy méregdrága (havi 49000 forintos) vonatbérleten felül.
Ezzel együtt mint írtam, a MÁV tojik a bringásokra és számos esetben előfordult, hogy egyszerűen nem volt kerékpárkocsi (a menetrendben volt, valójában meg nem volt) a vonaton. Ezekben az esetekben az első és az utolsó peronon szállítható 2-2 kerékpár és ha én vagyok a harmadik, már (jogszerűen) fel sem szállhatnék. És végül ha bármilyen okból vonatpótló busz volt valahol, arra normál kerékpárral fel sem szállhattam.
Összegezve tehát ha az ember vonatozni és kerékpározni akar, akkor vagy otthagyja az állomáson a biciklit (sok szerencsét hozzá!!!), vagy 20 col alatti bringát vesz. Az utóbbinál javasolt az összecsukható kivitel, mert azt csomagként fel lehet vinni a vonatpótló buszra is (de én még metróztam is vele, nem is egyszer).
És itt jutottunk el oda, hogy miért vásároltam én magamnak 3 éve egy összecsukható bringát.
Mibe került tehát?
Erősen nézegettem a bringákat amikor az elhatározás megszületett és a versenyben a Decathlon nyert. Mégpedig azért, mert 10 havi kamatmentes részletre lehetett náluk kapni összecsukható bringát. Rövid ügyintézés után vettem egy BFOLD 7 típusú bringát, 93.000,- forintért, ami havi részletben a vételkor 9.300,- majd további 9 hónap alatt további 9.300,- forint megterhelést jelentett az első tíz hónapban. Sajnos ez a típusú bringa már nincs náluk, de van ezzel azonos, szintén 7 sebességes BFOLD 500, amit a mai napon 89.900,- forintért kaphatsz meg és csak annyival kevesebb az enyémnél, hogy nem jár hozzá a szállítótáska, amit én egyébként egyszer sem használtam a 3 év alatt, azaz felesleges.
Ha tehát a bekerülési árat nézzük, akkor az én esetemben már az első 10 hónapban a bringabérlet 11.200,- forintja helyett ennek a részletébe fizettem bele inkább 9.300,- forintot, azaz a bringa nemhogy ingyen volt, de havonta már akkor is spórolt nekem 1.900,- forintot. Az elmúlt 3 évben a bringabérleten megspóroltam 10x1900 azaz 19.000,- forintot az első tíz hónapban, majd a maradék 26 hónapban 26x11.200,- frontot, ami 291.200,- HUf, összesen a három év alatt tehát 310.200,- forintot spóroltam a bérleten.
Döbbenet? Az hát.
Kicsit előre szaladtam, mert jelenleg még a költségekről beszélünk, csak nem bírok magammal. Önuralom... tehát a költségek:
A vásárláskor kiadott 93.000,- forint egy dolog, mert a bicikli használódik és óhatatlanul kell rá költeni.
Én egész évben járok vele, télen kapja a hólét (mondjuk az igaz, hogy az elmúlt három évben összesen két nap volt, amikor havas úton kellett bringázzak, mert a havat reggelre Budapesten letakarítják). A tél nem tesz jót a bringa egyik részének sem, így annál nagyobb tisztelet a kínai mérnököknek, akik összerakták a bringát, mert némi elegáns rozsdán kívül (amitől legalább látszik, hogy a bringa mindennapi használatban van) semmi baja nincs a váznak és a csapágyaknak sem.
Mire költöttem? Hát én elvoltam a fékekkel, de egyszer ment el vele a feleségem a boltba és amikor hazaért, rámparancsolt, hogy azonnal vegyek rá rendes fékeket, mert ezekkel meg fogok halni. Ennyire szeret engem. Ha már parancs, végrehajtjuk, így az eredeti és tényleg csak féknek látszó tárgyakat rendes (igenjó) fékekre cseréltettem, a művelet 19.000- forintomba került és satu fékeket kaptam cserébe. Szoktam azzal szórakozni, hogy a Szob-alsó vasúti megállóban a rámpán lefelé elengedem a bringát és csak a végén fékezek. Mivel a kerekek kicsik, az erő nagy, hihetetlen lassulásokat lehet elérni úgy is, hogy ha két ujjal húzom a féket. A beruházás megérte tehát, a fékek nagyon jók lettek.
A másik nagy beruházást akkor kellett tegyem, amikor mentem befizetni a Kerékpárosklub tagságomat, mert visszafelé jövet nagy durranás mellett megadta magát a hátsó gumi, a külső vagy tíz centi hosszan elrepedt. Nem csoda, mert minden reggel átmegyek egy jó nagy halom üvegcserépen, ami a vasútra menet a kis ösvényemen van szétszórva. Persze ezerszer megfogadtam, hogy eltakarítom egyszer, de ez mindig akkor jut eszembe, amikor reggel megyek dolgozni és nem akkor, amikor hazaértem és lenne rá időm. Szóval nem csoda, hogy a hátsó megadta magát, de óriási beruházással 3500 forintért vettem rá új külsőt és belsőt is.
A harmadik beavatkozást a nyereg és a nyeregcső igényelte. Az előbbi recsegni kezdett, az utóbbi pedig (mivel mindig ugyanott van megszorítva) nemes egyszerűséggel kikopott. Ezért aztán tekerés közben éktelen recsegés volt hallható a nyereg irányából és a nyeregcső mindig csak annyival csúszott lejjebb, hogy éppen ne legyen kényelmes.
De!!!
És itt a lényeg: a Decathlon a teljes kerékpárra 5 azaz öt év garanciát vállal, a vázra pedig örök élet garanciát. Mivel a nyereg és a nyeregcső a kerékpár része és nem működnek megfelelően, el is mentem a "Dekába" és ki is cseréltettem. A nyeregcső 7500 HUF lett volna, de gariban ingyért volt. És itt jön még egy döbbenet: mivel a biciklin lévő nyeregnek nincs kódja, azt mondták nekem, hogy menjek be és válasszak "egy nyerget" helyette. Ha pofátlan vagyok, akkor választok egy harmincezres nyerget, de én ennyire nem vagyok pofátlan. Mivel ki kellett menjek a Dekáig a saját szabadidőmből és a saját pénzemen, ráadásul kétszer, mert elsőre csak felvették a hibákat és megrendelték az alkatrészeket és csak másodikra készült el a bringa... szóval úgy gondoltam, hogy egy 18.000,- forintos zselés nyereg kellően kompenzálná a fáradozásomat és az elfecsérelt időmet. Szó nélkül odaadták és felszerelték, így lett überklafa nyergem a bringán, ingyen. És még mindig van 2 év hátra az ötből.
Itt jegyzem meg, hogy ezért a hozzáállásért (is) javaslom a Decathlont. Nameg azért, mert a 3 év alatt a bringába belekerült legszerényebb számítás szerint is 10000 azaz tízezer kilométer és bírja. Nincs kímélve, milliószor szarrá ázott és hazaérve is a fűtetlen féltető alatt van, és mégis működik. Tehát jó.
Költségként számolom el azt is, hogy a bringához adott, "hogy legyen" típusú lámpák helyett vettem igenjó első és hátsó lámpákat, 7500 forintért.
És ennyi. Mindösszesen tehát 30.000,- HUF.
Ezt kell majd levonni a végelszámolásnál abból az összegből, amit spórolt nekem a bringa.
És akkor térjünk erre rá, mert ez a kellemesebb része a történetnek!
Az az okoskodás, miszerint a vonatbérletet spórolja meg nekem a bringa, nem állja meg a helyét, mert ugyebár ha nem bringával járnék, akkor nem lenne semmilyen költség. Így a korrektség kedvéért felejtsük most el ezt a 310.200,- forintot és nézzük meg, hogy mennyit spórolt a bringa azokon a költségeken, amik nem a bringázásból adódnak!
És ha így nézzük, akkor azzal, hogy bringával járok Budapesten, a budapesti egyesített bérlet, azaz a természetes személyeknek szóló BEB árát spórolom meg havonta. Ez 9.500,- HUF.
Tehát az első 10 hónapnan 9500-9300=200x10=2000 forintot spóroltam. A maradék 26 hónapban pedig 26x9500=247.000,- forintot. Összesen tehát csak a Budapest-bérleten 249.000,- forintot spóroltam a három év alatt.
Ennyit a forintosításról.
De ugye azt gondoljátok, hogy csak ezért nem írtam volna ezt a blogot. Most jön ugyanis a döbbenet második része. Nevezetesen, hogy mi a különbség időben a tömegközlekedés és a bringázás között. Sejtitek, hogy merre billen a mérleg, de nézzük az én esetemet.
Egy normál munkanapon reggel kibringázom a vonathoz. Ha gyalog mennék, ez 6 perc lenne, bringával meg kettő. Naponta tehát reggel és délután is spórolok 4+4 percet, azaz összesen 8-at. Ez a 3 év alatt 80 óra volt, ami 3 nap és 8 óra.
Aztán a Nyugatiból bringázom a Dózsa-Lehel sarokra. Ez nekem hajszál pontosan 4 perc. Visszafelé ugyanennyi.
Ha megnézzük a BKK útvonaltervezőjét, ők azt ígérik (ami ugye nem tény, hanem ígéret), hogy a legjobb esetben odafelé 13 perc alatt érnék be, ami barokkos túlzás, hiszen szerintük a Nyugatiban leérsz 1 perc alatt a metróhoz, a metró azonnal jön, majd egy perc alatt felmész a felszínre és 688 métert megteszel gyalog 8 perc alatt. Maradjunk annyiban, hogy legjobb esetben odafelé is 20 perc meg visszafelé is. Azaz, naponta 40 perc, az én 4+4 azaz 8 percemmel szemben. Az elmúlt 3 évben nagyjából 600 napot dolgoztam, naponta 32 perccel számolva ez 320 óra megtakarítást jelent. Ez pedig 13 nap és 8 óra.
És ide egy gyors kiegészítés még: mivel a vonatom 07.54-re ér be a Nyugatiba, pont nem érnék be 08.00-ra a munkahelyre, így jöhetnék egy fél órával korábbival, ami ugyebár 600 munkanapra levetítve további 300 óra, azaz  12 nap és 12 óra. Hazafelé csak a 17.07-es vonatot érném el, ami 18.06-ra ér haza, de bringával elérem a 16.33-ast Rákosrendezőn, és azzal - bár az csak gyorsított és nem zónázó - hazaérek 17.45-re. Ez is napi 20 perc, ami 200 óra, ez pedig 8 nap és 8 óra.
Nos, az elmúlt 3 évben elvégeztem a jelnyelvi tolmácsképzőn az AI, AII-1, AII-2 és a BI-1 tanfolyamokat. Ez annyit tesz, hogy (mivel összesen egyszer hiányoztam betegség miatt) 54 alkalommal tettem meg a munkahely és Rigó utca közötti távot, majd onnan a nyugatihoz hazafelé a távot, ez pedig biciklivel nekem 10-10 perc, míg tömegközlekedéssel szerintük odafelé 25 de szerintem minimum 40 perc, majd a Nyugatiba, ha elkapom a villamost akkor 13 perc, de szerintem meg 20. Azaz bringával 20 perc, tömegközlekedéssel éppen egy óra. Összesítve tehát spóroltam 40x54/60=36 órát.
Tehát a napi rutinnal számolva és kerekítve 41 nap szabadidőt spóroltam magamnak. Azon felül, hogy 249.000,- forintot konkrétan és bizonyíthatóan. És nem számoltam ide azt, hogy bringával soha nem késtem el (ez is forintosítható lenne ám) és ezért soha nem is kell ráhagynom az érkezési időkre (ami minden útnál egy jelentős szám lenne).

Amúgy neked mennyit ér meg 41 szabadnap? Egyszerű a képlet: egy hónapban van átlagban 20 munkanap, azaz minimum kéthavi fizetésemet spóroltam össze. A békesség kedvéért nem írom ide a nálam kapott összeget és nem is ez a lényeg. Az viszont tény, hogy minél kevesebb szabadnapod van egy évben, annál többet ér a szabadidő, amit ingyen kapsz. A 200 munkanapra jut ugyanis az embernek 20-30-40 szabadnapja, azaz a legjobb esetben is egy munkanapi bért fel lehet szorozni vagy öttel. Öt napot dolgozol még akkor is egy szabadnapért, ha sok szabadnapod van évente. Ha meg mondjuk csak 20, akkor éppen 10-et dolgozol értük.
És mindezt esetemben tekintsük úgy, hogy a munkahelyem a vasúttól 4 percnyi bringázásra van és gyalog 6 percnyire lakunk. Ha ennél messzebb laknék és messzebbre járnék, akkor nagyobb összegek jönnének ki.
De ez már a sci-fi része.
Tehát akkor az elmúlt 3 évben akkor mennyibe is került nekem a bicikli?

2016. június 27., hétfő

Tanácsok a defekt könnyebb megtalálásához és javításához

Már régóta tervezem, hogy néha írok egy-két hasznos tanácsot is ebbe a rovatba. Olyasmikre gondolok, amikre én vagy más, általában nagy nehezen rájött és sokat segített az én bringás életemben. Na, ilyen lesz ez az írás, amit majd több is követ (remélem).
Zoli barátom tett fel képeket (a blogban lévő ezek egyike) és ennek kapcsán bringás barátokkal beszélgettünk a defektekről és ekkor jutott eszembe valami, amit én már régóta csinálok.
Előzetesnek annyit, hogy meg sem próbálok olyan tanácsot adni, ami a defekt elkerülését szolgálja. Sajnos minden gumi kaphat defektet, a defektálló (-ként hirdetett és ezért drágább)  gumik csak a defektek számát csökkentik. Én, aki túl vagyok már a tömör gumin is (és egy nagy csalódáson) így azt mondom, hogy a defektre számítani kell, és minél többet bringázol, annál inkább. A bringás élet velejárója ez, így csak simán meg kell vele békélni és vinni kell magunkkal pótbelsőt.
Ilyen előzmények után jöjjön a tanács, azaz a praktikum.
A gumikat általában magunk szereljük, nem túl nagy was ist das és ezért pénzt kiadni (néhány kivételes esettől eltekintve) szerintem felesleges.
A kerékpárgumik szereléséhez nem nagyon gondolom, hogy bárkinek tanácsok kellenének, bár annyit azért ideszúrnék röviden, hogy nálam mindig van egy három darabból álló gumiszerelő készlet, azaz három műanyag lapocska, amikkel nem vágom ki a belsőt, amikor feszegetem fel a külsőt. Korábban sokszor előfordult, hogy fém eszközzel (csavarhúzóval, bringás kulccsal) sikerült kiszúrni vagy kivágni a belsőt szerelés közben, de amióta megvan ez a kis ügyesség, ezek a balesetek megszűntek. Két belsőt általában nem visz magával az ember (én mondjuk igen, de ez az én perverzióm), ezért is kell ügyelni az árokparton például erre is.
Nameg arra - és itt jön a lényeg -, hogy miután kaptunk egy defektet, ne maradjon venne a külsőben a defektet okozó tárgy, például (és ezentúl csak így emlegetem majd) a tüske.
Ez ellen úgy védekezünk, hogy végigtapogatjuk a külsőgumi belsejét és megkeressük a tüskét. Ha szerencsénk van, meg is találjuk, kihúzzuk és az esetek 99%-ában mehetünk is tovább.
Na, ehhez a kereséshez adok segítséget most.
Szóval, amikor feltesszük a gumit, a belső helyzetét meghatározza a szelep és a felnin a szelep helye. Ha a felnivel van bajunk, azaz a lyuk a belső gumi felni felé eső részén van, akkor azt könnyen megtaláljuk, mert csak meg kell nézni, hogy hol van a szelep és hol van a szelep nyílása a felnin. Ilyen is van ám, mert lehet a felnin gyártási hiba miatt sorja, vagy lehet lukas a szalag és a küllő is kiszúrhatja a belsőnket. Tehát ez könnyen megkereshető, hiszen megnézzük hol a lik, a belsőt odafogjuk a felnihez és megvan az okozó helye is.
De ha hallgattok rám, a külső gumin is ugyanilyen könnyen megtalálhatjátok a defekt okozóját.
Ehhez nem kell mást csinálni, mint a külső gumit helyére forgatni a felrakásnál. Mit jelent ez? Azt, hogy a külső gumin megjelölöd vagy megjegyzed a szelep helyét. A jelölés persze lekophat, így én azt csinálom, hogy a külsőt úgy forgatom, hogy a szelephez kerüljön a nyomásértékeket tartalmazó felirat eleje. Ilyen felirat minden gumin van (Inflate to... vagy Maximum pressure... vagy ilyesmi).
Ez a módszer praktikus azért is, mert amikor fújni akarod a gumit, nem kell keresgélni a nyomásértékeket rajta, hiszen ott lesznek a szelepnél. Én sosem emlékszem az értékekre és mivel több bringám is van és ezeken mindegyiken más gumik, esélyem sincs, hogy valaha megjegyezzem. Korábban keresgéltem, mostanában már nem keresgélek. Ott vannak a szelepnél, mint azt írtam...
Amikor viszont defektet kapsz és azt látod, hogy a belsődnek a külső felöli része lyukadt ki (azaz valami tüske lesz a lúdas), csak annyit kell tenned, hogy odafogod a belső szelepét a külsőn a nyomásértékeket jelölő felirathoz és a belsőn lévő lyuknál ott lesz a külsőben lévő tüske is. Remélem, érthető.
Ezzel időt spórolhatsz magadnak, nameg nem kell végigbogarásznod az egész belsőt és nem mellesleg minimum összekenni a kezeidet, de rosszabb esetben még meg is szúrni az ujjadat.
Ha lusta vagy a szerelt kerekeden elforgatni a külsőt (bár ehhez csak le kell ereszteni, majd helyére forgatni és újra felpumpálni), akkor azt javaslom, hogy defekt esetén, mielőtt leszereled a külsőt, jelöld meg a szelep helyét és csak ezután szedd szét a kereket. Így is meg lesz a helye, ha a korábban leírtak szerint, de ezesetben a jelöléshez fogod oda a belső szelepét. Aztán a felrakásnál meg majd már helyére forgatod a külsőt, amiért és ahogy korábban írtam.
Remélem tetszik az ötlet! Ha igen, akkor meg is oszthatod...

2016. május 12., csütörtök

Wonderful to be here today...

Ma reggel (is) bringával jöttem dolgozni. Így ez a nap sem más, mint a többi. Vagy mégis?
Általában a vonaton megkezdem a zenehallgatást és a vonatról leszállva egészen a melóhelyig szól a fülesemben a muzsika. Mielőtt aggódni kezdenétek értem, hogy bringázás közben nem hallom a forgalom zaját: egy nyílt kialakítású fülesem van, azaz nem fülbedugós és nem hallgatok hangosan zenét. Így tökéletesen hallom a forgalmat, nincs veszély.
Ma reggel, illetve még tegnap este valahogy a Queen tájékára sikerült "eveznem a könnyűzene vizein", és ma még a vonaton rátévedtem a magyarországi koncentre. És ahogy Freddie nyomja a Hungarian Rhapsody-t, az nem semmi magában sem, de amikor vége a "One Vision"-nek, megénekelteti a magyar közönséget. Aztán szerintem rádöbben, hogy ilyen tisztán közönség még nem énekelt neki vissza (Kodály népe vagyunk, elvégre...) és hallatszik, hogy nagyon élvezi, amit visszakap. Nem mellesleg én is nagyon élveztem.
És itt hangzik el a következő mondat először: "It's wonderful to be here today!", azaz "Csodálatos érzés itt lenni ma!".
Mindez akkor, amikor éppen megláttam a Váci út és a Bulcsú utca sarkán a bringás reggeli helyszínét.
Mert ma mégsem egy szokványos nap van. A Magyar Kerékpárosklub (aminek én már régen tagja vagyok és tegnap óta a Szerelmem is, mert belépett Ő is végre) már évek óta szervezi ezeket a bringás reggeliket, amelyeken - nevéből is adódik - megajándékozzák a kerékpárral közlekedőket egy reggelivel.
Úgyhogy miközben éppen csomagoltam el az almalevet, a pogácsát és a piros almát (lett volna még valami, de nekem ennyi is elég volt), arra gondoltam, hogy igaza van Freddie-nek:
Csodálatos itt lenni ma!
Helyesebben, csodálatos itt lenni ma is! Áldom a sorsomat, amiért megtaláltam magamnak újra a bringát és amiért minden reggelem ilyen csodálatosan telik!
Úgyhogy nyomjad Freddie!
It's a kind of magic! Magic! Maaaaaaagiiiiic!

2016. május 9., hétfő

Álljál már meg! Miért nem jársz rendes bringával?

Vonatozom. Sokat. Évente nagyjából 240 napon (hogy könnyű legyen vele számolni, kerekítek...), 36000 azaz harminchat-ezer kilométert teszek meg. Naponta 2 órát ülök a vonaton, azaz évente 480-at. Ez 20 teljes nap. Ez persze nem gáz, mert a vonatozás nem elfecsérelt idő annak, aki feltalálja magát. Olvasok, zenét hallgatok és egyelőre nem untam még meg a Dunakanyar látványát sem, így az út egy részében csak bámulok ki az ablakon. A gondolatok csak járnak a fejemben, a blogjaim nagy részét is a vonaton írom.
Szerencsés vagyok, mert ez a vonal, a Budapest - Vác - Szob ráadásul az egyik legelső vasútvonalunk, és a mai napig kiemelt vonal. A vonatok szépek és egyre szebbek. Mostanság egyre könnyebb kifogni a FLIRT-öt, a MÁV legújabb, tényleg minden igényt kielégítő szerelvényét. Imádom, imádjuk. Persze érthető, mert szép, csendes, tiszta, télen meleg, nyáron hűvös. Egészen más ezzel utazni, mint egy régi szutyokkal.
Hosszas próbálgatás után megtaláltam a bringa helyét is és erről szeretnék most írni. Én így szállítom a biciklit:
A WC előtt van egy beugró, ahol az összecsukott bringa elfér, nem akadályozza a le- és felszállást és a kapaszkodóhoz hozzá is tudom lakatolni, nehogy valaki felkapja és leugorjon vele egy megállóban. Ezen a helyen általában nem áll senki, így senki helyét nem foglalom el.
Persze kellett nekem is idő, mire ezt kitaláltam és eleinte így szállítottam a bringámat:
Ahogy a képen láthatod, három, de inkább négy ülőhelyet foglal el, ha az ember a kijelölt helyre teszi. A FLIRT vonatokon itt van ugyanis a bringaszállításra kijelölt hely. Nincs ezzel semmi nagy baj, oda lehet a bringát rögzíteni itt is. Ha a bringás szemszögéből nézem. De ha a többi utas szemszögéből nézem, akkor egy 'csög bringás elfoglal 5 helyet (egyen ül, négyet meg elbarikádoz a bringájával). Ez a gondolat soha nem esett jól nekem, főleg nem akkor, amikor embereket láttam állni. Úgyhogy eleinte összecsuktam, ha láttam, hogy elfogyott az ülőhely, mostanság meg eleve összecsukom a felszállás után, akárhányan vannak is éppen. Végül úgyis mindig megtelik a vonat.
Az én bringám összecsukható, de nem mindenkié az. Íme:
Tisztán látszik a képen, hogy egy normál bringa nemhogy 4, de öt helyet is el tud foglalni. Egy normál bringa miatt tehát öt ember nem tud leülni. A képen lévő bringa tulajdonosa nem utazik végig a vonalon, így csak 20 percig blokkolja az ülőhelyeket. Nem szemrehányás, tény. Mondjuk így is pozitív arc, mert nem autózik. Én viszont végigutazom és ha így tennék, akkor folytathatjuk az írás elején lévő számítást és a 20 napot megszorozhatjuk 4-gyel, de akár öttel is. Ha nem lenne összecsukható a bringám, akkor évente 80-100 napot állna valaki miattam a vonaton.
Ezt pedig az én galamb lelkem nem tudja elviselni.
Ezért van az, hogy bár a szívem megszakadt, a normál bringámat elpasszoltam és vettem helyette az összecsukhatót.
És így a lelkiismeretem - nekem van - tiszta.
Összefoglalva tehát: a "Kemping" nekem megspórol éves szinten 150 ezrest (ennyi lenne a bringabérlet a normál bérlet mellé), és másoknak pedig évente minimum 80, de inkább 100 napnyi ülőhelyet ad.
Mindkettő jó érzés.

2016. május 3., kedd

Metrófelújítás: engem nem érint...

... pedig a Nyugatiba érkezik meg a vonatom és onnan megyek tovább a Dózsa György út felé. Mégsem idegeskedem, mert semmit nem fogok érezni az egészből.
Ha esetleg nem lenne világos, novembertől elkezdik a 3-as (kék) metró felújítását. Már most tudható, hogy a pesti nép szívni fog. Miért? Mert a kék metrón egyszerre 15000 azaz tizenötezer ember utazik és a pótló buszok a legnagyobb jóindulattal is csak 8000 azaz nyolcezret fognak tudni elszállítani. (A kék metró egymaga annyi utast szállít, mint a teljes MÁV együtt az egész országban.) Ezt írják a lapok, én meg hiszek nekik. A már megszokottan dilettáns és egyben autópárti városvezetés úgy képzeli el, hogy a metrópótlók majd elférnek egy sávon, ezért nem vesz el az autósoktól egy sávot sem. Így még az a 8000 utas sem lesz igaz, mert a buszok (is) szépen álldogálni fognak a gigadugóban, ami várható minimum a Kiskörúton. És mint tudjuk, ha Budapesten egy utca beáll, az egész város beáll.

Szóval lesz itt szívás, de rendesen. De nem nekem.
Én ugyanis (mint mindig) a Nyugatiban leszállok és bringára pattanva 4 azaz négy perc alatt megteszem a Nyugati-Dózsa György út közötti távolságot.
Ahogyan minden reggel, lassan 3 éve, fütyörészve fogok eltekerni a kihalt mellékutcákon, vagy ha úgy tartja kedvem, a dugóban álló autók mellett.
Miért írom ezt a posztot? Kárörvendő vagyok?
Ez is benne van, de kis mértékben. A valós indok, hogy szóljak: addig kezdj el gyakorolni a még kényelmesen járható forgalomban, amíg nem késő. Nyáron szokj hozzá a bringázáshoz és a kellemes szeptemberi időben, fokozatosan szoktasd magadat a közelgő télhez. És ha így teszel, akkor novembertől meg sem fog kottyanni Neked egy kis későőszi-koratéli időjárás, ahogyan röhögni fogsz télen is az egészen.
Mert bringázni minden évszakban lehet és idén ez lesz az egyetlen megoldás.
A metrófelújítás ugyanis mattot fog adni a városnak, így ideje még előtte berosálni, ha érted, mire gondolok...